Előhang

  Egyszerűbb volt. Nem is. Szebb. De sohasem volt igazi. Hülye voltam erre rájönni, de így volt. Csak azt hittem jobb lesz. Elfelejteni mindent, kitörölni a felesleges szavakat. De nem történhetett meg. Sohasem igazán. Kesze-kuszának tűnik igaz? Pedig nagyon sima. Csak egy ábránd. Egy jobb világ. Értitek? Ilyen fiatalon senkinek nem kéne rohangálnia fel-alá fegyverekkel. Ő mégis ezt tette. És soha nem kapott dicséretet. Talán néha hálát adtak amiért ott volt, de sohasem jött szívből. De volt egy sztori ami kissé más volt.

" Én azt gondolom amit látok. És most azt látom ahogy egy kétségbeesett kisfiú próbál menekülni a problémái elől.."

Egy sztori arról hogyan legyél jó és bátor. De legfőképpen, hogyan felelj meg magadnak.

Dear Friends

Haller Tubicáim!
Fellehet tenni a kérdést, hogy hol lehetnek a részek? Nos, piszkozatok, nem volt szívem törölni őket. Nem ez nem azt jelenti, hogy vége ennek a blognak, mert eszemben sincs, de ez a történet nem állt hozzám közel, nem tudok vele mit tenni. A fejemben van egy vázlat, egy elképzelés, amit mindenféleképpen szeretnék véghez vinni, így nemsokára találkozunk a prológussal :)
Akik esetleg olvasók és izgatottak vagy csalódottak maradjatok még egy kicsit nézzétek mi sül ki belőle. Persze a karakterek maradnak, néhány jellemvonás kivételével. Yeah, valahogy Deanmon nem kézzelfogható alig láttunk vele néhány részt, így annyi változtatás lesz benne,hogy Dean ember. De többet nem árulok el, ma még fent lesz a prológus.
Stay come, bitches!