"Minden okkal történik" RÉSZLET (avagy, csakhogy legyen valami életjel is)

Hozzáfűznivaló: Nem. Én már nem ígérek meg semmit sem.
Tanulság: Ne legyél dinnye.


Visszatekintés, 2012. 06.11.

 A csend belepte az egész várost. Leginkább a kísérteties hang az erdő felől jött. Akár egy elcsépelt horror jelenetet is leforgathattak volna, de persze senki nem figyelt fel az árulkodójelekre. Így egy ötfős csoport indult meg sátorozni. Csakhogy nem tudták mi vár rájuk....vagy inkább ki.

- Szerintem ennyi fa elég lesz az estére... - pillantott Jane Foster, a szőke hajú, közvetlen lány a nagy farakásra.
- Akkor már csak az elcsépelt horror sztori és mehetünk csicsikálni! - jegyezte meg csípősen Aileen, történetünk főhőse.
Jane megforgatta szemeit, majd a hatalmas lángokra tévedt tekintete.
- Nekem rossz érzésem van - suttogta rémülten.
- Mivel kapcsolatban?
A lány zöld tekintete Aileen csoki-barna szemeibe tévedtek.
- Mindennel - hangja egészen máshogy hangzott, mint általában. Bársony vékony hangja egy mélyebb és rekedtesebb színt ütött meg, mire Aileen rémülten ugrott fel.
- Ez ijesztő volt - szólalt meg hisztérikusan, majd kézen ragadta Janet és maga elé állította. - Jól vagy?
- Minden a legnagyobb rendben! - mosolygott a szőke hajú lány és körbe pillantott a tábor helyen. - De hol vannak a többiek?
Aileen egy aprót sóhajtott. Már megszokta, hogy történnek dolgok amire nem tud magyarázatot adni. Mégis belülről valami kettémarcangolta. Egy érzés ami miatt legszívesebben vízbe ugrana. Már pedig utált úszni, s nem is tudott. Halkan szitkozódva nézett körbe, még mindig Jane kezét fogva.
- Nem tudom, nézzük meg.

***
A hatalmas fáktól minden embernek hideg borsódzott a hátán. Úgy értem, úgy általánosságban, mindenki félt tőle. Pedig sok erdő létezett kerek-e világon, mégis pont ez volt az egyetlen ami szinte kihalt volt. Most mégis négy lábdobogás volt hallható. Két testvérpár haladt egymás mellett. Az egyik káromkodva próbált utat törni a rég benőtt ösvényen, míg a másik egy furcsa szerkezetet tartott előre és próbált rajta kiigazodni.
- Sam, nem mehetnénk inkább haza, kezd elegem lenni abból, hogy a semmi után kutatunk - nyafogott az idősebb testvér.
- Akármi is az, nem hinném, hogy a semmi ölni tud... - jegyezte meg Sam.
- Francba! - szitkozódott Dean, és egy hatalmas pókhálót szedett le magáról. Sam csak nevetett rajta.